Az Országgyűlés 1999. június 1-i döntésével hozott LII. törvény alapján 2000. január 1-vel három jogelőd intézményből alakul meg a Tessedik Sámuel Főiskola. A jogelőd intézmények: a Körös Főiskola, amely a Kőrösi Csoma Sándor Főiskola (Békéscsaba) és a Brunszvik Teréz Óvóképző Főiskola (Szarvas) 1997-ben alakult jogutód intézménye, valamint a DATE Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Főiskolai Kara (Szarvas), a GATE Mezőgazdasági Főiskolai Kara (Mezőtúr), 2000. április 1-től a Debreceni Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kara Gyulai Kihelyezett Tagozata. Az új felsőoktatási intézmény elsősorban a régió humán erőforrásainak és gazdaságának fejlesztésére alakul. Az integrációval létrejövő Tessedik Sámuel Főiskola a karok hagyományaira építve öt tudományterületre (közgazdaság-, orvos-, nevelés- és műszaki-, valamint agrártudományok), azokon belül számos tudományágra (nevelés-, sport-, gépészeti-, növénytermesztési- és kertészeti - állattenyésztési stb. tudományok) kiterjedő képzési-kutatási-fejlesztési profillal rendelkezik. Ez a profil lehetővé teszi, hogy az Alföld két nagy felsőoktatási centruma (Szeged, Debrecen) mellett a nagytérség általános, főiskolai szintű képzőközpontja legyen, amely folyamatosan fejlődve képes kielégíteni a különböző szintű regionális, esetenként országos igényeket, ezzel segítve az elmaradott Dél-Kelet- és Észak-Alföld felzárkózását az ország fejlettebb régióihoz. Az integrált intézmény főiskolai alap- és kiegészítő képzést, általános és szakirányú továbbképzést és akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzést indít, hogy segítse a régió lakosságának felkészülését, továbbképzését vagy éppen pályamódosítását a változó munkaerő-piaci helyzetben. A régió gazdaságának fejlődése érdekében különféle kutatási és szakértői, tanácsadási tevékenységet is végez.

Az integrált intézmény alapvető feladata a tagintézmények oktatási tevékenységének összehangolása, az alapképzés közös elemeinek megszervezése és beindítása, az intézményfejlesztési tervben megjelölt új szakok és szakirányok előkészítése, akkreditációra való benyújtása az oktatás modernebbé és rugalmasabbá tétele érdekében.

A többkarú és többlépcsős képzési rendszer rugalmasan alkalmazkodik a társadalmi, gazdasági változásokból adódó követelményekhez. A rövidebb időtartamú kurzusok után a munkaerő-piacról hiányzó gyakorlati tevékenységre készíti fel a hallgatókat. Az egymásra épülő képzési szintek a széles alapozást és az egyre szűkülő szakképzést teszik lehetővé. A bemeneti magas hallgatói létszám fokozatosan csökken, végbizonyítványt sokan, szakirányú főiskolai szintű diplomát kevesebben kapnak. A bevezetésre kerülő rendszerben érvényesíteni lehet azt a felsőoktatáspolitikai szándékot, amely szerint a nagylétszámmal beiskolázott fiatalok saját maguk határozzák meg a rendszerből való kilépés és visszatérés időpontját, s azt is, hogy a fő szak mellett - a horizontálisan is nyitott rendszerben - ki milyen egyéni érdeklődésnek vagy munkaerő-piaci igényeknek megfelelő modulokból (kurzusokból) építi fel egyéni képzési programját.

A főiskola valamennyi oktatója, kutatója és hallgatója számára lehetővé teszi az oktatás és kutatás szabadságát, s ezek elválaszthatatlanságának érvényesülését. A hallgatók számára az általános képzési célok megvalósításán belül tanszabadságot biztosít. A főiskola feladatait az egész világra kiterjedő, szabad információáramlás és széles körű szakmai-tudományos együttműködés szellemében kívánja teljesíteni.

A Tessedik Sámuel Főiskola tanácsának az autonómiából eredő kizárólagos jogköre szervezeti és működési rendjének önálló kialakítása, az oktatók, a kutatók és a vezetők kiválasztása, az intézmény vezető testületeinek megválasztása.

Az autonómia szellemében a főiskola joga a kormány, illetőleg az oktatási miniszter által meghatározott képzési követelményeknek megfelelő tantervek, tananyagok, képzési programok, továbbá a tudományos kutatási feladatok, programok meghatározása és szervezése.

A főiskolai karok autonómiája magában foglalja az általuk művelt tudományterületek oktatási és kutatási igényeihez rugalmasan alkalmazkodó belső szervezeti struktúra, az oktatni kívánt tantárgyak, ill. diszciplínák megválasztását, az oktatás és a tudományos képzés követelményeinek meghatározását, a személyi és a tárgyi feltételek biztosítását, a gazdálkodási tevékenység irányítását és végrehajtását.

Az intézetek és tanszékek, s ezeken belül az oktatók és kutatók autonómiája az előbbiek esetében elsősorban a tananyag szabad és öntevékeny összeállításában és előadásában, az utóbbiaknál különösen a kutatási programok szabad megválasztásában, és mind az oktatók, mind a kutatók esetében a hallgatók munkájának önálló irányításában, illetve az azokban történő szabad részvételben nyilvánul meg.

A főiskola sajátos körülményeinek tiszteletben tartásával biztosítja a hallgatók tanulási, ill. önképzési szabadságát, és azokat a feltételeket, amelyek között az általuk célul kitűzött tanulmányok folytathatók. A főiskolai hallgatók autonómiája alapjaiban a képzési főirányok, szakirányok és képzési szintek szabad megválasztását, továbbá az adott diszciplína elsajátításához szükséges tantárgyaknak és előadóknak a szabályzatban meghatározott kereteken belül történő szabad megválasztását jelenti.

A főiskolai autonómia nélkülözhetetlen eleme a hazai, a külföldi képzési és tudományos kapcsolatok szabad és öntevékeny kialakítása, azok folyamatos fejlesztése.

A főiskola Szervezeti és Működési Szabályzata (SzMSz) a többször módosított felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény (Ftv) és a felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról és a felsőoktatásról szóló törvény módosításáról szóló 1999. évi LII. törvény (Átv) és a 136/2001. (VII.20.) Kormányrendelet alapján készült.