1742. április 20. - 1820. december 27.

Tessedik Sámuel (Alberti, 1742. Április 20. - Szarvas, 1820. december 27.): evangélikus lelkész, író, haladó pedagógus, az alföldi mezőgazdaság gyakorlati fejlesztője. Pozsonyban, Sárospatakon és Debrecenben, majd német egyetemeken (Erlangen, Jena, Lipcse, Halle, Berlin) tanult, ahol megismerte a filantropisták pedagógiai irányát. Hazatérve Surányban, majd 1767-től haláláig Szarvason lelkész. A filantropisták eszméinek hatása alatt elsősorban a parasztság helyzetének javítására törekedett. 1780-ban parasztifjak képzésére alapított Gyakorlatigazdasági szorgalmatossági iskolájában gyakorlati munkával kapcsolta össze a belterjes termelési módszerek elsajátítását. Új rendszerű iskolájában könyvtárt, tanműhelyt és tangazdaságot szervezett, amelyben tanítók és gazdatisztek oktatását is vállalta. 1791-ben országos tanügyi reformtervet terjesztett az ogy. műelődésügyi bizottsága elé, amelynek azonban - a többi reformjavaslattal együtt - érdemleges tárgyalására nem került sor. A szarvasi reakció - paptársa és a községi vezetők - iskolája működését is megakadályozták. Anyagi nehézségek miatt az országos hírűvé vált intézményt 1806-ban végleg be kellett zárnia. Pedagógiai munkája mellett széles körű tevékenysége kiterjedt az Alföld - elsősorban Szarvas - életének minden területére. Úttörő tevékenységet fejtett ki a korszerű vetésforgó, a szántóföldi takarmánynövények termesztése és az istállózó állattenyésztés elterjesztésében. Kísérleteket folytatott, a szikes területek javításával kapcsolatban, elsőként alkalmazta a messzes-márgás talajterítést (digózást). Meghonosította Magyarországon a lucernát, kezdeményező volt a gyümölcstermesztés, a méhészet, a selyemhernyó tenyésztés terén, szakemberekkel taníttatta a selyemfonást, a gyapjúfonást és szövést. Tevékenysége kiterjedt az egészségügyi teendőkre, pl. tiszta ivóvíz biztosítása érdekében kutak fúrása; továbbá a parasztok táplálkozására, lakás viszonyaira, községrendezésre stb., de az árva- és szegényügy rendezésére is. A keszthelyi Georgikon, amelynek megszervezésében részt vett és amelynek 1817-től elnöke volt, meghívását is visszautasította és egész életét Szarvas, ill. az Alföld fejlesztésének szentelte. Emlékezetére a Magyar Agrár-tudományi Egyesület 1961-ben évenként kiosztásra kerülő Tessedik Sámuel emlékérmet alapított.

Kedves tiszttársaim!

Nézzetek csak azon eszközökre, melyeket ti az egyház és iskola föleme-lésére, a haza felvirágoztatására, alásüllyedt tekintélyetek és méltóságtok visszaállítására, valamint élelmetek megszerzésére használhattatok volna. Ezek népszerűbb és az élet céljainak megfelelőbb vallás- és erénygyakor-latok, úgy, mint azokat Sintenis, Saltzmann, Gutsmuts és Glatz példái mutatják. Saját és más embertársaitok gyermekeinek jobb nevelése az emberiség javára és a haza boldogítására, úgy, amint azt Pestalozzi, Fellenberger, Bell és Lancaster fejtegették. Gondoljatok csak arra, hogy milyen vétket követnek el az iskolák elöljárói az emberiség üdve ellen!!?

Szüntessetek meg minden káros visszaélést gyülekezeteitekben, az egyházban és az iskolákban. Viseljetek atyai gondot a szegényekre, betegekre, ügyefogyottakra, özvegyekre és árvákra, akiket senki nem ismer jobban, mint ti, működjetek azon, hogy népiskolák és más jótékony intézetetek emelkedjenek a ti gyülekezeteitekben és a vidéken.

Terjesszétek a népszerűbb ismereteket, az Istennek a természetben rejlő adományainak jobb felhasználását.

Legyetek azon, hogy a fi- és leányiskolák tantárgyai elősegítsék a férfiak és nők közötti harmóniát, mert roppant sok szerencsétlenség következik a házi életben, a gazdaságban és a gyermeknevelésben abból, ha férfiú másképen gondolkozik, mint az asszony.

Kerüljétek a napról-napra terjedő fényűzést, az időt és pénztfecsérlő idő-töltéseket és játékokat.

Hozzatok be az iskolába jobb írási példányokat, s hasznosabb tantárgyakat, dietetikai, erkölcsi és gazdászati tárgyakat; jobb időfelosztást, jobb földmívelést egyházi földeiteken, hogy mások is kövessék példátokat.

Azonban én képtelen vagyok mindazon eszközöket felsorolni, melyeket egy falusi derék tudományos lelkésznek tehetsége és tapasztalása szerint használnia kell, hogy hatáskörét méltóan betöltvén, a fent jelzett célt elérhesse.

Csak néhány szót kell még intéznem az egyházi és világi elöljárókhoz, hogy figyelmüket idejekorán fordíthassam azon tevékenységre, melyet a rájuk bízott közönség lelki javára ki kell fejteniök.

Szükséges lenne: egy könyv az anyák számára, a gyermeknevelésről, egy másik könyv a házastársak számára, a családi kötelességükről; egy har-madik könyv a cselédek számára. Lavater rendszere nyomán; végre egy könnyen, felfogható népszerű házikáté, a szentírás alapján írva, melyben minden házi foglalkozásra nézve szabályok foglaltatának.

Mily nagy különbség van a régi és az új morál között! Bizony már itt volna az ideje, hogy jobb iskolai és egyházi énekekről, épületesebb imádságok-ról, s az élet céljainak megfelelőbb elmélkedésekről gondoskodjunk, s ilyeneket minden napra tényleg szerezzünk!

Hova jutunk, ha a tudatlanság, gőg, irigység és rosszakarat nyíltan akadá-lyozhatja a jót?

Teljes kötelességünk légyen, hogy csorbítatlan hűséggel és buzgósággal szolgáljunk: a község javának készséges akarattal és igazsággal; a köz-népnek emberi szeretettel, okos engedelmességgel, de minden lajha gon-datlanság nélkül; és a közjóra célzó mindenkori figyelmességgel igyekezzünk hivatalbéli kötelességünket teljesíteni!

Tessedik Sámuel:

Korunk szükségeihez mért néhány őszinte szó

Aki érez, az cselekedjék, és segítsen, amint lehet.
Aki nem tud érezni, az legalább hagyja a jót
És ne harcoljon ellenségképpen azokkal,
Kik többet adnak tettre, mint az üres szóra.

Ki az emberek sorsát intézi,
Az gyakran a legforróbb óhajt,
A boldogságnak arany álmait
Teljesítetlen hagyja, és
Labirinthokat vet a haladók útjába.

Hány ember hiszi bölcsnek önmagát,
Mert a könyvekben turkál;
Agyában, szívében mégis űr marad,
Lelke csak a betűkhöz tapad.
Fokoz, ragoz és deklinál, s
Értelem nélkül recitál.